Milyen vizsgálómódszerekkel állapítják meg az inkontinenciát?

587
HOZZÁSZÓLÁS:

A megfelelő kezelés feltétele az okok pontos tisztázása. Mindennek alapja a részletes anamnézisfelvétel, majd az elvégzett vizsgálatok, amelyek a diagnózishoz vezetnek. E vizsgálatok a hólyagnyomásmérés, a húgycső zárómechanizmusának vizsgálata, a hólyagürülés mérése, vagyis összefoglalva az urodinámiás vizsgálatok, amelyeket kiegészítenek a képalkotó eljárások, mint a röntgen- és az ultrahangvizsgálat.

Az elmondott panaszokból a lényeg kiszűrése

Tény, hogy a vizeletinkontinencia gyakran tabu még ma is. Ezért sok beteg nehezen szánja el magát arra, hogy panaszait előadja. Nőgyógyászati vizsgálat alkalmával sokszor látják, hogy az elülső hüvelyfalat a hólyag elődomborítja (latinul: cystokele, ejtsd: cisztokéle, azaz húgyhólyagsérv).

Ilyen lelet esetén fel kell tenni a kérdést, nem áll-e fenn akaratlan vizelet-elcsepegés? E kérdésre legtöbbször pozitív választ ad a beteg, bizonyos testi terhelés valóban kiváltja a vizelet-elcsepegést. Az orvos a kérdéseivel ki tudja deríteni, hogy az akaratlan vizelet-elcsepegés milyen körülmények között mutatkozik: szökdécselés, ugrálás, nevetés, köhögés, tüsszentés.

A stresszinkontinencia melyik fokozatát jelzi a beteg panasza? Ha a felsorolt esetek váltják ki, akkor I. fokúnak lehet tekinteni. Ha már a lépcső járás is kiváltja, vagy nehezebb teher felemelése, akkor II. fokú inkontinencia fennállásáról van szó. Ha pedig a szokványos terhelésmentes helyzet, mint az állás vagy a járás is előidézi az akaratlan vizelet-elcsepegést, akkor már III. fokú a baj. A fenti klinikai beosztást célozva a kérdező orvos feladata, hogy a beteget pontosan kifaggassa azon helyzetekről, amelyek az akaratlan vizelet-elcsepegést előidézik.

A továbbiakban fontos annak kiderítése, hogy fellép-e vizelési kényszer, amely a toalett rögtöni felkeresését teszi halaszthatatlanná, vagy ilyenkor még képes-e a vizeletet valameddig tartani. Ha a vizelet tartása lehetetlen, akkor parancsoló vizelési kényszerről (imperatív kényszer) van szó. Ez esetben inger-vagy kényszerinkontinenciáról beszélünk.

Ez esetben fontos, hogy elemezzék a vizelési gyakoriságot, vagyis meg kell állapítani, hogy milyen időközönként szükséges a vizeletürítés, tekintettel persze az aktuálisan elfogyasztott folyadék mennyiségére. Fontos annak tisztázása is, hogy vizeléskor érez-e égő érzést a húgycsőben, vagy a húgyhólyag ürülése fájdalmas-e?

Mindezeket diszúria (latinul: dysuria) néven tartják számon. Fontos annak ismerete is, hogy éjszaka hányszor vizel a beteg (noktúria). Rá kell kérdezni az esetleges társbetegségekre, mint a cukorbaj (latinul: diabetes, ejtsd: diabétesz), vagy a szívbetegség (pl. szívizomgyengeség), valamint arra, hogy milyen gyógyszereket szed, különös tekintettel a vízhajtókra.

A panaszok értékelésekor fontos tudni, hogy mennyi vizeletet ürít alkalmanként? Lehetséges, hogy csupán néhány csepp megy el akaratlanul, de lehet, hogy vizeletcsorgásról van szó. A beteg panaszainak kiértékelése rendkívül fontos adat, de még nem maga a végső diagnózis.

loading...
587
HOZZÁSZÓLÁS:
loading...

Hozzászólások |

Összesen eddig
0

És te mit gondolsz erről?
Neked mi a véleményed a témáról?

Szólj hozzá

| Mondd el a véleményed

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

 

<strong>Válogatott</strong> készítmények a gyomor + a bélrendszer problémái esetén!
Válogatott készítmények a gyomor + a bélrendszer problémái esetén!
<strong>Válogatott</strong> készítmények a gyomor + a bélrendszer problémái esetén!
Miért jó ha regisztrál?

Első kézből értesülhet új terápiákról gyógymódokról!

Első kézből értesülhet akciós vásárlási ajánlatokról!

Login



Elfelejtette jelszavát?
Regisztráció! [ bezár ]
Miért jó ha regisztrál?

Első kézből értesülhet új terápiákról gyógymódokról!

Első kézből értesülhet akciós vásárlási ajánlatokról!

Felhasználó létrehozása!



Már regisztrált? Jelentkezzen be! [ bezár ]

Elfelejtette jelszavát?


[ bezár ]